„A magyar társadalom 85 százaléka kultúrkeresztény, a kereszténységen kívüliek barbárok” – Megadja Gábor és Molnár Attila Károly a Mandinernek

***

Akkor most keresztények a magyarok vagy nem keresztények?

Molnár Attila Károly (MAK): Milyen értelemben? Ha az egyházakat kérdeznénk, azt mondanák, hogy a magyarok egy kicsit keresztények, de nem eléggé. S azok között, akik keresztények, kisebbség, aki egyházias módon keresztény. Azonban kulturális értelemben a magyarok bizonyosan keresztények. 

Megadja Gábor: Nekem visszafogottabb várakozásaim voltak azzal kapcsolatban, hogy mekkora arányban érvényes ez a kulturálisan keresztény címke, 

Mondjuk a papok azt mondják, hogy katolikus az, aki minden parancsolt ünnepen ott van a misén, meg évente egyszer, húsvétkor elmegy gyónni és áldozni. Ez a „minimum-csomag“. Nyilván a kultúrkeresztények többsége egyáltalán nem tartja be ezeket a minimumelvárásokat sem.

MAK: Az is érdekes, hogy

Nyilván az egyház- és keresztényellenes embereknek is egy jelentős része kulturális értelemben keresztény, tehát keresztény előfeltevéseik vannak. A nagy többség nem tudja kivonni magát a keresztény kultúra évezredes hatása alól. Még a kemény ateisták és vallástalanok 30-40 százaléka is elfogadja például a szeretetparancsot, pedig nem tudunk olyan ateista világnézetet, amelyik a szeretet parancsát tanítaná.

A felmérésekben rendszerint azt tekintik tényleg hívő kereszténynek, aki vasárnaponként templomba jár. De ebből a kötetből azt derül ki, hogy ennél sokkal többen identifikálják magukat kereszténynek, sőt még vallásos kereszténynek is, hisz a rendszeresen templomba járók aránya 10 százalék.

MAK: Az elmúlt 50 év szociológiájában evidencia lett, hogy a vallásos embereknek van egy rétegződése.

Ez a rétegzettség régi felismerés. De a kulturális rétegződések hatása az messze túlnyúlik a vallásos emberek körén.

És mi az a kulturális kereszténység?

Megadja: Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen olyan normák, előfeltevések, erkölcsi megfontolások vannak, amiket az emberek vallanak, de nem feltétlenül tudják róluk, hogy a kereszténységből származnak. Amit kiindulópontul vehetünk ehhez, az Polányi Mihálytól a hallgatólagos tudás fogalma: valamit vallunk, vagy valamit tudunk, de ez nem egy explicit, nem reflektált tudás. Az derült ki, hogy 

Amikor készítettük a kötetet, akkor volt erről közöttünk is, tehát a szerzők között is egy vita, hogy valójában ezek a normák nevezhetőek-e általános emberi normáknak, amelyek nem kötődnek feltétlenül a kereszténységhez. Szerintem nem igazolható történetileg sem, hogy ezek nem a kereszténységhez kötődnek, más vallásokból származó kultúrákban nem feltétlenül találjuk meg ezeket a normákat. Tehát történetileg az igazolható, hogy ezek a normák specifikusan keresztény normák. 

MAK: Illetve nyilván a zsidósággal van egy erős átfedés.

Megadja: Az Ószövetség miatt egy könyvben vagyunk, tehát ott szükségszerűen lesznek átfedések, de alapvetően mondjuk a zsidó meg a keresztény világon kívül nem igazolható, hogy ezek általános emberi normák. A másik pedig az, hogy a vizsgálat során kiderült, hogy ezeknek a normáknak az elfogadása annál erősebb, minél vallásosabb valaki. Minél inkább kereszténynek vagy gyakorló kereszténynek gondolja valaki magát, annál erősebben vallja ezeket a normákat. Az ateisták körében pedig egyes esetekben radikálisan alacsony az elfogadottságuk, más esetekben viszont magas.

MAK: Az egyik kedvencem a reflexió, az, hogy önmagadra, a viselkedésedre reflektálsz, vagyis az önvizsgálat.

Az önreflexió fontosnak tartása ugyanis nem a tanultsággal függ össze, például a diplomával vagy értelmiségi léttel, hanem a vallásossággal.

A két nagy fejezet a keresztény emberképről és a keresztény történelemképről szól, amit lényegében kimondatlanul elfogadnak a magyarok. 

Megadja: A modern történelemfelfogás, a haladáselmélet gyökere is keresztény, csak épp eretnek keresztény. Nehéz kibogozni, hogy a mai történelemképünk modern vagy keresztény.

Ilyen például a szocializmus. A logikájuk keresztény, a forrásuk keresztény, a tendenciájuk meg keresztényellenes. A Kommunista Kiáltvány nem egy tudományos elemzés, hanem egy prófétai dokumentum, aminek a logikája nagyon hajaz arra, ahogy a keresztények az erkölcsi konfliktusokat értelmezték. Talán csak Nietzsche meg a nyomában járó posztmodern az, ami tényleg egyenesen szembehelyezkedik a kereszténységgel.

MAK: De nem azt vizsgáltuk, hogy mennyire van jelen a mai világban ez a keresztényellenesség, vagy a nem keresztény gondolkodás. Amiket te kérdezel, azt az úgynevezett értékszociológia próbálja kutatni, de a mienk nem értékszociológiai kutatás. Sőt, kifejezetten igyekeztünk szembehelyezkedni az értékszociológiai felfogással. Az értékszociológia azon a relativista előfeltevésen alapul, hogy vannak mindenféle értékek, ezek egymással egyenrangúak, és az egyén válogat ezekből az értékekből, mint amikor bemész a szupermarketbe.

Mi abból indultunk ki, hogy van egy kétezer éves tanítás arról, hogy milyen a helyes élet, a helyes gondolkodás, a helyes viselkedés. Azt vizsgáltuk, hogy ennek megvannak-e a nyomai a mai magyar társadalomban, ez empirikusan kimutatható-e. Ez nem jelenti azt, hogy nem írjuk le, hogyha találunk például ellentmondásokat. Ilyen volt például a szabadságfelfogás kérdése.

A mai közgondolkodásban, meg társadalomtudományi gondolkodásban a kultúra azt jelenti, ahogy az emberek élnek. Ez azt jelenti, hogy nincsenek kulturálatlan emberek, nincsen barbár, hiszen mindenki él valahogy. Ezzel szemben ez a kötet szándéka szerint a kultúra klasszikus értelmezéséhez ragaszkodik, azaz a földművelés-metaforához: a kultúra kultiválás, gyomlálás, nevelés, nemesítés, a kultúra jobbá teszi az embert, ahogy a kertész a kerti növényeket, zöldségeket is igyekszik ápolni és a gazokat kigyomlálni. Ebből fakadóan pedig 

Ellépünk a mai relativista felfogástól.

Megadja: A kutatásunkból az derül ki, hogy van olyan elvárásunk, hogy jobb emberré váljunk. Minden relativizmus ellenére az emberek szeretnék magukat jobbnak mutatni és jobbnak gondolni. Azaz van egy implicit feltevésük arról, hogy van olyan, hogy jó és rossz, van mérce. Ez persze nem jelenti azt, hogy az emberek valójában is ilyenek, de szeretnének jobb embernek látszani. Ezt az ellentmondást a kereszténység becsatornázta. A kereszténységnek van erre egy elég meggyőző magyarázata, hogy ez miért van így, meg hogy ez valóban így működik.

MAK: Fontos, hogy mi nem a vallásosságot kutattuk elsősorban. A vallásossággal kapcsolatos kérdések a kérdőív végén voltak. Úgy válaszoltak a kérdőívre az emberek, hogy nem tudták, hogy ez valláshoz bárhogyan kapcsolódó kutatás. Ezért is érdekesek a válaszok. 

Mi volt a legmeglepőbb eredmény?

MAK: A modernista szerzők jellemzően nem létezőnek titulálják az áteredő bűnt, azt mondják, hogy az nincs, és az emberek alapvetően jók. Rousseau-tól kezdve él az a gondolat, hogy az intézményeket kell manipulálni, és akkor az emberek egyre jobbak lesznek. A bajokat a környezet okozza. De amikor megkérdeztük az embereket, hogy mit gondolnak, miért vannak bajok az emberi viszonyokban, akkor  körülbelül 90 százalék, tehát messze-messze többen, mint a vallásosok, az embert nevezték meg a problémák forrásának. 

És nem azt kérdeztük, hogy hiszel-e az áteredő bűnben, hanem azt, hogy vannak konfliktusok, és szerinted miért tesznek az emberek egymásnak rosszat.

Megadja: Nekem a szabadság-kérdésre adott válaszok voltak a legmeglepőbbek. A reakciósok és jobbosok mindig mondják, hogy az ember ellentmondásos lény, és ez itt most beigazolódott. Miközben a morális elvárások elég erőteljesen jelen vannak a válaszokban – szeretnék jobbnak látszani, szeretnék jobb lenni, dolgozom azon, hogy jobb ember legyek, reflektálok arra, hogy rosszat tettem, van jó és rossz –, aközben a magyarok szabadságfelfogása hihetetlenül radikális: nekem senki ne mondja meg, hogy mit tegyek! És ez a kettő ez valahogy együtt létezik. 

Ez mindenképpen egy érdekes eredmény. 

Egyes papok nem kedvelik a kulturális kereszténységet, amit kiüresedett váznak tartanak. Jó dolog a kulturális kereszténység vagy nem? 

Megadja: Ez az egyházak irányából érthető, mert az ő dolguk az evangelizáció. Furcsa feszültség ez, a kulturális kereszténység ugyanis semmit nem mond az üdvözlésről. Én evangelizáció-párti vagyok, bár hozzáteszem, hogy a bibliai próféciában pont az van, ami történik, azaz a tömeges aposztázia. Az történik, amit megígért nekünk Krisztus. Egyébként meg 

Minden mozgalom, irányzat, amely le akarta cserélni az elmúlt 200-300 évben a keresztény felfogást, kudarcot vallott, és valójában az új kereszténytelenítő kísérletek is, amik most megjelentek az utóbbi évtizedekben, azok sem sikeresek. Amit nyugati világnak nevezünk, az angolszász, észak-amerikai meg európai világ, nem tud más keretben létezni, mint a kereszténységben. Az, hogy az üdvözülés szempontjából ez hogy néz ki?

MAK: Nem véletlen, hogy a könyv utolsó fejezetének címe egy Aquinói Szent Tamás-parafrázis. A Summában van egy fogalom, amit Tamás használ, a fides implicita, implicit hit. A középkori ember, aki írástudatlan és iskolázatlan volt, hallott valamit a templomban, és valószínűleg dogmatikailag is helytelenül gondolkodott. Volt mondjuk másfél százaléknyi pap, akik képzett teológusok voltak, de ők is örökké vitatkoztak. Fontos felismerése volt Szent Tamásnak a 13. században, hogy bár

Ahogy ő felismerte az implicit hit jelentőségét, úgy mi is felismerhetjük a Christianitas implicita, az implicit kereszténység fontosságát. Ha elolvassuk a Canterbury meséket, sok egyházkritikát találunk, hájas papok, pasizó apácák, vagy a búcsúcédula-árus, akinek annál nagyobb a jövedelme, minél több a bűnös, mert akkor több búcsúcédulát vesznek tőle. Chaucer korában felismerés volt, hogy az emberek beszélnek valamiféle elvekről, de az életük nem mindig felel meg ezen elveknek, és ez nem jelenti azt, hogy ne lennének őszinték. Az emberek leginkább nem tudtak megfelelni a saját elvárásaiknak. Nem vagyok biztos benne, hogy a mai világ radikálisan más. Ami ma más, az az, hogy a középkorban az uralkodó elit keresztény volt, ma pedig határozottan nem az.

Megadja: Nekem is az a feltételezésem, bár nem tudunk erről biztosat, mert adatok nincsenek ezekből a korokból, de ha elolvassuk az akkori papok és lelkészek korholásait, hogy mennyire nem rendes keresztények a népek, akkor valószínűleg valami hasonló helyzet lehetett, mint ma. Én két helyen szoktam megfordulni misén, és mind a kettő tele szokott lenni. Az egyik az egy falusias környezetben, de Budapesten egy kisebb közösség temploma. A másik a belvárosban a tridenti mise a Szent Mihály templomban.

Két erőteljes elmélet van, a haladároké és a busongó reakciósoké. Az egyik szerint haladunk, és minden egyre jobb lesz, mert fejlődik a technológia és egyre jobb életet élünk, sőt az ember erkölcsileg fejlődik. A másik meg a hanyatlás-elmélet, miszerint régen nagyon keresztény volt Európa, aztán jött a hanyatlás, és azóta megyünk lefelé a lejtőn. Szerintem 

MAK: A kérdés az, ha azt nem tudjuk elérni, hogy Magyarországon 10 millió embernek az első helyen legyen a megfontolásai között a lelki üdve, akkor mi a második legjobb megoldás? Én azt hiszem, hogy még az egyházi személyeknek is jó hír lehet, hogy Magyarországon a kulturális kereszténység ennyire erős. Ha az ember nem keresztény kultúrából származókkal, mondjuk ázsiaiakkal, buddhistákkal, hindukkal, mohamedánokkal beszélget, kiderül, hogy számukra a nyugati kultúra megjelenése a saját világukban a kereszténység megjelenése. Ők érzékelik, hogy ez más. Pedig ma már nem hittérítők mennek, hanem azok az intézmények, fogalmak, amelyeket mi használunk és a számunkra evidensek – például a parlamentarizmus, egyetemek –, s ezeket a nyugati keresztény kultúra izzadta ki. Például az ázsiaiak rengeteget írnak arról, hogy a vallás fogalma, amit megkaptak Nyugatról, azaz a religio, számukra értelmezhetetlen. A nyugati világ globalizmusa is számukra keresztény terjeszkedés, miközben nyugaton senki nem gondolja ezt. Tehát 

És mi a politikára nézve a következménye a magyar társadalmat átható kultúrkereszténységnek?

Megadja: Szerintem az, hogy a politika számára ez egy adottság, amihez igazodnia kell.

Érdekes, hogy a szocializmus állítólag az elnyomottak pártját fogta, és pont a szocializmus időszakában is inkább a szegényebbek, a társadalom peremén élők voltak keresztények, és most sem az élvonalban lévők a hívő keresztények. Érdekes, hogy a szekuláris világ nagyon próbálja azt tolni, hogy segíteni kell az elnyomottaknak. És akik meg ténylegesen a társadalom peremén élnek, azok meg inkább keresztények, és pont az ő ügyüket, az ő kultúrájukat nem képviselik a progresszívek. 

MAK: Emellett pedig aki előre akar lépni a politikában, annak el kell fogadnia a társadalom kimondatlan előfeltevéseit, mert ezen  kívül nem lehet választást nyerni. Ha a politikus nem fogadja el ezeket az elvárásokat, akkor kiesik a politikai versenyből. 

A politikusnak hiteles kereszténynek kell lennie?

MAK: Pár évvel ezelőtt magyarul is megjelent T. S. Eliot Egy keresztény társadalom eszméje című könyve, ami pont ezt a kérdést boncolgatja. Szerintem 

Ezzel nem a választópolgárnak, hanem a politikus papjának kell foglalkoznia. Elég nagy irodalma van annak, hogy mennyire tud üdvözülni egy politikus. Politikusként olyan döntéseket szükséges meghozni, amiket egy  magánembernek sosem. Könnyű Oszlopos Simeonnak jó lelkiismerettel ücsörögni az oszlop tetején.

Megadja: Nekem személyesen 

De nem az a kérdés, hogy hisz-e Istenben, jár-e misére stb. A kulturális kereszténység elvárásainak viszont meg kell felelnie. Mivel döntő részünk azt gondolja, hogy a jó ember az valami olyasmi, amit a keresztény kultúra körülír, a politikusaink is igyekeznek ilyennek látszani. Aztán hogy ez mennyire sikerül vagy nem sikerül, más kérdés. A többségünknek sose sikerül tökéletesnek lenni, és jó esetben megyünk a purgatóriumba. A kötetünk ökumenikus, de most hadd jöjjön ki belőlem a katolikus: azt hiszem, Evelyn Waugh bonmotja volt, hogy a protestánsok azért járnak templomba, mert úgy gondolják, hogy jó keresztények, a katolikusok meg azért, mert tudják, hogy rosszak.

Molnár Attila Károly–Megadja Gábor–Gyorgyovich Miklós–Falusi Márton–Czopf Áron: Kulturális kereszténység Magyarországon – Jelentés a határvidékről. Századvég, 2025.

Fotók: Ficsor Márton/Mandiner

***